Szépirodalmi Folyóirat
"Szépszó és Értelem"
2016. január 10.
XV. évfolyam 1. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
A MEK-ről letölthető művek
Munkatársaink Honlapjai
Ajánlott Honlapok
Én menjek el?
A tömjénfüst gomolyogjon odébb,
mert a templomban 
az ördög vert tanyát?

Én menjek el?
Órástól a torony?
Nem pedig a harang,
amely Angelust kondít akkor is,
amikor félreverték?

Én menjek el?
Belzacár faláról
az írás tűnjön el,
nem pedig az ereklyék meggyalázója
a fal fedezékéből?

Hogyan mehetnék – éppen én – el?

Nem hagyhatom itt a pilisi dolinákat,
ahol megtanultam,
hogy magyarok, tótok bánata
mindigre egy bánat marad;

sem a nyíregyházi akácerdőt,
ahol már kölyökkoromban kiderült,
hogy nincs  meggyőzőbb 
a csend  érvelésénél;

sem a dunai szél borzoló unszolását
a Vizafogó-parton,
ahonnét békés pecázók
haragvón sereglettek át – ha  kellett –
a Váci útra.

Hogy mire unszol MOST a Duna  – 
csak partján élve hallom.

Ezért (is) kell maradnom.



Baranyi Ferenc
Én menjek el?
nem érdekel másnak mit jelentett,
én ma élek, nekem másképpen fáj,
Hazám, talán elhiszed, hogy szeretlek,
ezt mesélem utcáknak, tereknek,
rajtuk kívül kinek is mondhatnám.
itthon vagyok, panaszkodhatná sorsom,
itthon, e kétlépésnyi boldogságban,
sekély hatalom, de homlokomon hordom,
és nem vagyok néma, így most kell szólnom,
más hangok fecsegnek Oltban, Dunában.
én félcigány vagyok, de egész magyar,
habár fekete szívem néha hontalan,
hatalmas, ezért sok mindent eltakar,
hisz mert hisz, és bíz, mert bízni akar,
valamiért mégis oly boldogtalan.
csak bolyongtunk a szérűskertek alján,
a villámok sújtotta alvégeken,
itt mindegy, kinek milyen szín volt arcán,
apró kezek a tarka szoknyák rongyán,
a bogárszemekben szűkölt a történelem.

sosem érdekelt, ha szavakkal vertek,
majd visszaadja az Isten úgyis nekik,
ám itt legbelül, kik csak térképre leltek,
azok cigányok, zsidók, oroszok vagy szerbek,
de a vér az vér, bárkié, a kurva Istenit.

Fövényi Sándor
Itthon vagyok
Szemünk előtt haldoklik a mondat,
s mocsok-mocsárba süllyed el a szó.
A gondolat tükörképet vontat,
s papírra hány a kábult alkotó.

Bérelt helyén az első tíz között
föléje húznak plasztik glóriát.
A társaság szmokingba öltözött,
s mellükre tűzik a primissimát.

Emberszabású itt a színvonal
s a mosdatásra törzsi szabály van.
S amit ma  urambátyám  elszaval,
holnaptól kapható nyomtatásban.

Kolev András
Emberszabású
Élek, haldoklok, olvasok és látok
itt-ott olcsó rímbe rótt badarságot,
elvet-hűséget bárgyún összegyűrve
egy zsebben, hogy a mustrát megkerülje.

Én meg sehol, vagy valahol talonban
horgászgatok a jeges Balatonban,
nézem, nézem, hogy befagyott a lékem,
ami jó, azt nem javíthatom mégsem.

Hát akkor szervusztok, ti jó-pajtások,
hallgatom, ahogyan kommunistáztok,
közben fogok még néhány finom halat.
Költőnek lenni itt nem kis faladat!


Ódor György
Pontyosan
jól meg kell jegyeznünk ezt a telet.
a keményített damaszthavat, a folytonos
fagyoskodást, amiről a magányra asszociál
az ember. vágyak émelyítő illatát és
a semmiképpen szúrós szagát, mintha
repülősóba szippantanánk, csak éppen
repülésről szó sincs. sőt, mintha még jobban
földhöz szögeznének a tények.
ezt a telet, amiben ezrek akadtak el az elnapolt
politikai parádékhoz vezető úton, jól meg kell
jegyezni, hogy zokszó nélkül tűrjük majd a nyár
fojtogató hevületét, és amikor harmadszorra
fürdünk meg saját levünkben, ne sóhajtozzunk
ezt már nem lehet kibírni. dehogynem, hisz tétlenül
nézzük azt is, amint a sötétség mágneses ereje
magához vonzza álmainkat.
új kezdetre éhezik a föld. Idegen nyelven
igéket tanul ragozni a szél. elkobzott
árnyékukat felajánlják a fák, csak valaki
vegye már le ágaikról mohák szorítókötését.
hagymások özönlik el a kertet, nem tartják
be az ülésrendet. a levegő pilléreit tovább
csipkézi a fény. tócsában rekedt buborék,
kiszabadulsz ne félj.

Pethes Mária
ezt a telet
Nagyon-régen elmúltam én már ötven,
de azóta is,
csupán a saját hátam áll mögöttem,

Próbáltam hátat fordítani neki,
ám azóta is
hajthatatlan nyakam, ezt nem engedi.

Pedig sokan fordultak már azóta,
de azóta se
akarok fordítva ülni a lóra.

Van, ki elölnek nevezi a hátult,
és azóta már
minden létezőt tagadva elárult.

Hiába próbáltam ezt megérteni,
mert azóta is,
a tiszta erkölcs, s hitem: nem engedi.

Igen-régen elmúltam én már ötven,
de azóta is:
a saját arcom van még a tükörben.

M. Laurens
Rég elmúltam...
Hosszú kezek kinyúltak,
s egyetértően jobbal,
markolt a jobbal együtt
áruló ál-baloldal…

...s áruló az a nép is,
melynek igazság nem kell:
hatalom előtt hajlong
felfestett sebhelyekkel…

Hazugság előtt hajlong,
hízeleg, sunyi, gyáva,
bár érzi: körülötte
Becstelenség Világa…

Én emlékszem. Te már nem?
Hiszed: maroknyi ember
vétkezett csak aranypénz
iránti szerelemmel?

Nem tagadom: lenézem
azt, ki ennyire balga...
Még ömlik, ömlik, ömlik
ránk Kolontár iszapja…

Fentről, palotasorsból
bár másképp szónokolják,
nyakig ott maró szennyben,
iszapban Magyarország!
                                                     (2015)

Lelkes Miklós
Kolontár iszapja
járnak mostanság az eszembe hogy az ember
csak ül csak üldögél nem beszél
oszt egyszerre csak kimond valami igazságot
vagy csak úgy valamit ami eddig nem volt
vagy volt de nem neki és nem így
nem így de eztán már igen
és hogy honnan kitől miért
mert olyan zavaros ha az ember csak ül
csak üldögél nem beszél
oszt egyszer csak kimond valami igazságot

de ugyanígy van ez például a találmányokkal is
az ember csak ül csak üldögél nem beszél
oszt egyszerre csak kimond valamit
akár ahogy azt az isten is tette elsőre
aztán megcsinálja elkészíti összerakja
és büszkén néz rá ha működik
ha nem akkor is mert a saját gyermeke
de ez is olyan zavaros ha az ember csak ül
csak üldögél nem beszél
oszt egyszer csak kitalál valamit
    
olyanok járnak mostanság az eszembe 
hogy mindig csak az igazat kéne
már ha szólunk egyáltalán ebbe a szótlan világba
mikor csak üldögélünk a tévé előtt
csak a valódit kéne de mi lenne velünk
csak a képmutatás vezet a látszat
s tán ez a látszat a valóság maga
ahogy álmodjuk az érzéseket az ízeket az illatokat
ha belém szúrnának egy pengét
tán a vérem sem folyna el 

Karaffa Gyula
Olyanok
...........
Kattints a kép nagyítható..
Ignace Joseph Pleyel
Klarinet Concert
Allegro
Tartalom
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
klasszikusaink
4. oldal
gondolatok
Albert-Lóránt Márton: Nélküled
Arany Tóth Katalin: Oly közel vagy
Bányai Tamás: Londoni szín
Bodó Csiba Gizella: Talán ma
Bokros Márta: Voyage
Csepeli Szabó Béla:
"Aki" előtt letérdepeltem a hóban...
Debreczeny György:
mert ez nem olyan vers
Dobrosi Andrea: Ott lakom
Fetykó Judit: Berti, meg azok a dolgok…
G. Ferenczy Hanna: Január
Kamarás Klára: Öreg öszvér töprengése
Kardos András: A hegedűs
Koosán Ildikó: Akkor meg minek
Lehoczki Károly: Ilus
Millei Ilona: Visszatérés
Nógrádi Gábor: A teknős Béreséknél
Nyakó Attila: Újévre
Péter Erika: Arcot rajzol a gyertyaláng
Pethő N. Gábor: Portré kommentár nélkül
Rada Gyula: Caesarhoz
Ricza István: December végén
Szegő Judit: Visszagondoló
Tiszai T. Imre: A temetés
Végh Sándor: Nagymama
Szabó Lörinc
versek
Schilling Árpád
Kult 2016